… melyben régóta lappangó titokra derül fény a szomszédságomban
Pár dolog miatt nem felhőtlen a kedvem mostanában. Például hétfőn elvitték a megszokott helyéről az ingyen használható kávéautomatát, ami, mivel nem kávézom, nem is zavarna, ha nem adott volna forró csokit is. Kénytelen vagyok forró csoki nélkül maradni délelőttönként.
Viszont, mint kiderült, a lépcsőházamban november óta lakik egy másik magyar srác is. Sőt, nem elég, hogy egy lépcsőházban lakunk, de még ugyanabban az épületben is dolgozunk. Ezekre a titkokra ő maga hívta fel a figyelmem, amikor a lófejű skót takarítónő felhozta a szobánkba, miután azt mondtuk neki, hogy csak ketten dolgozunk az épületben magyarok.
Ez idő alatt csak azért tudott rejtve maradni, mert teljesen finnes neve van, Makki Péternek hívják (ebből a lépcsőházban csak a Makki van kiírva). De azóta se megy a nagy szomszédolás; már 3 és fél éve van Finnországban, és úgy látszik, ez érezteti is rajta a hatását. Én egyszer lementem hozzá, de ő még sose jött.
Na mindegy… úgyis szert tettem néhány fiktív barátra, akik nem hagynak unatkozni egy darabig. Kedvenc filmsorozatom a Jóbarátok, amit itt DVD-n is meg lehet venni (Magyarországon csak néhány évvel később jött ki – a szerk., 2014), így a legutóbbi fizetés után szedtem a sátorfám, és jártam a boltokat a teljes sorozatra (18 darab kétoldalas DVD) vadászva. Sikerült is lealkudni valamennyit az árból (itt, ha sok pénzről van szó, még a legnagyobb üzletekben is hajlanak az alkudozásra), de azért ne kérdezze senki, hogy mennyibe került az egész, mert ezt a részét a dolognak igyekszem elfelejteni. Hiába, a jó barátokra áldozni kell, még ha csak képzeletbeliek is…
Mindenesetre, ha az ember mértékkel fogyasztja, és nem néz meg egy nap 2-3 résznél többet, elég sokáig jó időtöltést ad. Arról nem is beszélve, hogy milyen jól meg lehet belőle tanulni angolul - magyarul ugyanis még felirat sincs. Ha végigküzdöttem magam az egész sorozaton, kezdem elölről és kiszótárazom az idegen szavakat. Egy darabig elleszek. Persze az utolsó DVD környékén már lehet, hogy elegem lesz az egészből…
Egyébként kezdem unni egy kicsit Finnországot, nem dob már fel a madáretető körül mókust üldöző madarak látványa, az erdei bóklászást se élvezem már annyira - nem tudom, mi van velem. Majd elmúlik.
Igazából talán egy szóban foglalhatnám össze nyűgjeim kiváltó okát: motivációhiány. Nem igazán érdekel semmi, nem hoz lázba semmi. Valami újdonság kellene már az életemben.
Talán egy új kávéautomata?
