… melyben nem csak első autómról esik szó

Lássuk hát a járgányt!

Metálszürke Porsche motor hajtja – talán ennek köszönhető, hogy egy másik kocsiból átintegettek a szórakozni induló fiatal lányok egy piros lámpánál várakozva (közlekedési lámpáról van szó, természetesen). Annak ellenére integettek, hogy a Porsche motorból semmit sem láttak, mert ahogy ez a kocsiknál már csak lenni szokott, eltakarta a kaszni.

És hogy mégis, milyen a verda?

Egy tűzpiros Seat Ibizáról van szó. Bennfentesek pontosan tudják, melyik évjáratokba pakoltak Porsche motorokat, szóval nem köntörfalazhatok: régi a verda, 11 éves. Ennek köszönhetően itt-ott már mállik róla a vakolat, és valami az első kerék körül is fura hangokat ad… Az győzött meg, hogy élemedett kora ellenére sem lesz ez rossz vásár, hogy a pasi, aki eladta, 200 kilométer távolságból hozta el azért, hogy megmutassa, a kocsi pedig túlélte. Igaz, ha képes volt ekkora távolságot megtenni, csak hogy eladjon egy kocsit, lehet, hogy nagyon szabadulni akart tőle… Biztató részletinformáció, hogy a műszaki vizsgája is most volt augusztusban, vélhetően tehát komoly baja nincs. És az is a kocsivásárlás malmára hajtotta a vizet, hogy sikerült lealkudnom az árat kb. 150.000 Ft-ra. Ennyiért bicikliket árulnak errefelé.

Aztán majd meglátjuk, mennyire híg a leve…

(Breaking news, most jöttem a biztosítótól: az éves biztosítási költség többe kerül, mint maga a kocsi… Jaj, hát kellett ez?)

Remélem, arra azért jó lesz, hogy elközlekedgessek itt vele, aztán úgyis eladom. Azzal avattam fel, hogy elvittem az eladót az egyik legforgalmasabb vasútállomásra, hogy haza tudjon menni. Első út egy megszokatlan kocsival este 6 körül (vagyis dögsötétben) egy főváros forgatagában, olyan dimbes-dombos úton, amihez egy alföldi gyerek nemigen van szokva… Túléltük. Ekkor még velem volt a lakótársam; ha nincs ott, még most is ott tekergek valahol, mivel fogalmam sem volt az útvonalról. Másnap el is tévedtem (pontosabban előre be nem tervezett felfedezőutat tettem a környéken, ráadásul szoktattam magam a kocsihoz), amikor – immár egyedül – jógára mentem.

Mostanában elkezdtem jógázni is, már kétszer voltam. Kicsit öreges a tempó, mert egy magyar öregasszony tartja, és szeret sokat rizsálni. De minden elismerésem, szeretném, ha öregkoromban én is ilyen rugalmas izmokkal és nyikorgásmentes ízületekkel rendelkeznék majd.

Addig azonban még sok napüdvözlet folyik le a Dunán…