… melyben beteljesedik a végzet
Végre fellélegezhetek. Elvonultak fölülem a balsors katasztrófát ígérő fellegei. Beteljesedett a végzet.
Hárman voltunk, konvojban. Elöl a Tóth-Bodnár-Tóth duó közepe az új autójával, középen egy finn haverja a Tóth-Bodnár-Tóth formáció régi autójával, hátul pedig én, a Vörös Rettenettel. Egy autókereskedő felé tempóztunk, ahol Tóth-Bodnár-Tóthék már megállapodtak korábban, hogy mennyiért adják el nekik a régi autójukat, én pedig csak kívácsi voltam, hogy egy kereskedő mennyit tudna adni az enyémért. Máig sem értem, hogy javaslatom ellenére mi szükség volt a finn gyerekre, mert megoldhattuk volna, hogy két kocsival megyünk és eggyel jövünk, az új kocsit pedig békében hagyjuk pihenni. Nem így történt.
Lámpás kereszteződés, lejtőn le, jeges úton, 70 km/h-s sebességkorlátozással.
Az első autó átsuhan, s mire a kereszteződés közepére ér, zöldről sárgára vált a lámpa. A középső autót ekkor nem sok választja el a lámpától. Nem kétséges, hogy még simán átjut a sárgán – és, mivel ekkor a féklámpái sem virítanak, senki sem gondolná másként. Ami kétséges, az az én autóm, aminél már rezeg a léc, hogy már piroson megy át. De úgy gondoltam, ha már konvojban megyünk, maradjuk együtt: gyorsítok hát. Felfelé nézek, a lámpára, még sárga, oké, már mindjárt ott vagyok, előre nézek, kicsit lefelé, hát ott áll békésen a finn vezette autó.
Áll!
A sárgánál!
Taposom a féket, mint a veszett, csúszik a kocsi (emlékeztetőül: enyhén jeges az út, lejtőn lefelé megyek, egy kicsit gyorsabban, mint a megengedett 70 km/h, és lehet, hogy mégis jó lenne, ha minden gumim szöges lenne). Látom, hogy ez már nem áll meg időben, oldalra kapom a kormányt, hogy sávot váltsak, de már késő: csatt!
Nem jutottunk el a kereskedőig. A Vörös Rettenet vérző és betört orral hunyorgott, a nagy ijedtségtől elfolyt a hűtővize és megindult a vajúdás. Az eladósorban lévő autó sem úszta meg karcolások nélkül, s bár jobban járt, mint az enyém, mégse állhattunk vele oda a kereskedőhöz, hogy itt van, vigye, és fizesse a már kialkudott árat.
Az anyagi következményektől és a dolgok elrendezésének ismertetésétől most eltekintek, részben, mert nem kívánok anyagiakról mesélni, részben pedig, mert most jött a főnök és mondta, hogy mindjárt le kell törölnünk mindent a számítógépről.
Közeleg a vég…
