… melyben úgy látszik, befellegzett
Az időjárás visszatért a régi megszokott kerékvágásba – esik az eső, felhős az ég, nem kifejezetten van meleg, és már a fák is hullatják a leveleiket.
De hogy nekem is befellegzett-e?
Hamarosan kiderül.
Manapság a munkanélküliek vidám és gondtalan életét élem. Akkor kelek, amikor akarok, napközben azt csinálok, amit akarok, és ez jó, bár azt hiszem, nem kell hozzá két hét, hogy halálosan unjam. Mindenesetre annak örülök, hogy legalább egy darabig nem kell egész nap a számítógép előtt görnyednem – igaz, így, hogy nem vagyok egész nap internetközelben, nehezebben megy az álláskeresés is.
Hogy miért és hogyan történt, mi lett a kis munkámmal a Nokiánál? Egyrészt, befejeztem, amin dolgoztam. Kész a program és működik, le van dokumentálva, hogy amennyire ez lehetséges, más is értse. Másrészt, gazdasági recesszió tombol a világban, kipukkant a dotcom-lufi, s bizony ez még a gigacégeket is megszorongatja kicsit. Úgy döntött a vezérkar, hogy a magamfajta drágább külsős munkaerőtől megszabadul, amint lehetősége nyílik rá. Nekem pedig pont most járt le a szerződésem, így egyszerűen csak nem hosszabbították azt meg.
Terveim szerint szeptemberben még itt vagyok Finnországban és próbálok munkát találni. Ha ebben a hónapban nem jön össze semmi, akkor csomagolok és hazamegyek, mert bár maradhatnék még, itt csak megy a pénz, és már lassan fél éve, hogy nem voltam otthon. Internet pedig ott is van.
A helyzet nem reménytelen. Nem lehetetlen állást találni, de most nagyon beszűkültek a lehetőségek, kevésbé dúskál ajánlatokban az állásvadász – van olyan programozó, aki fél éve állástalan. Azért szorgalmasan eljárkálok állásinterjúkra, ha hívnak, és várom a visszajelzést. Már távolabbra, Finnországon kívülre (Németország, Anglia, Amerika) is kinyújtottam a csápjaimat, a visszajelzés vegyes. Amerikából és Angliából nem jött vissza még semmi, Németországból már vezényeltek le velem állásinterjút. (Tegnap épp a klotyón ültem, amikor csengett a telefon - nem tudom, vannak-e látnoki képességei az interjúztatónak, de ma jött a levél, hogy nem én kellek nekik. De mit várjon az ember egy állásinterjútól ilyen körülmények között?) Tegnap este 8 után egy magyar fickó hívott fel, mondván, hogy jelentkeztem valami külföldi munkára – ezekre sose emlékszem, de elhittem neki – és mondta, hogy most Belgiumban indulnak projektek. Meglátjuk.
Szóval, nap mint nap jönnek visszajelzések és jelentkezek új állásokra.
Igazából azt se bánom, ha egy darabig pihennem kell. Addig is próbálom aktívan eltölteni a szabadidőmet, olvasgatással, tanulással, edzéssel, focival...
Lassacskán lejár az az idő, amit a számítógép előtt tölthetek, úgyhogy befejezem. Mostanában egyfajta web-csöves lettem, könyvtárba és kocsmákba járok internetezni. Kicsit kalandos, mindig el kell valakit zavarnom a gép elől, aztán ha letelt az időm, mindig jön valaki és engem zavar el. Vacak gépek, lassú hálózati kapcsolat, korlátozott idő... ez van.
Majd lesz jobb.
