… melyben górcső alá veszem a finneket
Semmi olyan érdekes nem történt velem, amit halasztahatlanul meg kellene osztanom. Ezt a ragyogó alkalmat ragadnám meg arra, hogy elkövessem a finnek rendszertani leírását. Ebben az irományban tehát a finnekről és magyar szemmel különösnek tűnő viselkedésmintáikról írok. Mindaz, ami itt most leíródik, valószínűleg kb. annyira felel majd meg a valóságnak, mint a XIX. századi természettudósok leírásai az afrikai vadvilágról. Azért csak hadd szóljon!
Külső megjelenés
Szőrzetük az esetek döntő többségében egyenes szálú, és, mint az várható, világosabb a miénknél. Többnyire szőkék és világosbarnák. Nagy ritkán születnek fekete hajú egyedek is – más fajtákkal való keresztezés vagy spontán génmutáció révén. Ezek a példányok nem kaphatnak törzskönyvet. Nem csak a hajuk világos, hanem minden szőrszáluk, így a szemöldökük és szempillájuk is, aminek köszönhetően ábrázatuk kevésbé kifejező, üresebb és érzelemmentesebb.
Az arcuk persze nem csak ebben különbözik a miénktől. Amennyire megfigyeltem, sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint mi, magyarok, sokkal több közös vonásuk van. A mi egymástól való különbözőségünk nyilván annak köszönhető, hogy Magyarország mindig egyfajta átjáróház volt, megfordult itt mindenféle nép, törökök, kunok, németek, miegymás. Finnország sokkal inkább zsákutca, kisebb az átmenő forgalom, bár az ország gazdasági fejlődésével itt is megjelent jónéhány bevándorló – mint pl. én. A finn arcok között feljegyezhető néhány alkategória, de abban szinte mindannyian megegyeznek, hogy nem lágyak a vonásaik, még a nőknek sem. Vagy az alsó állkapocscsont erős (olyanok, mintha kiskorukban féltéglát nyelettek volna velük), vagy a járomcsont – ez főleg nőkre jellemző, néha még jól is áll nekik. Az álluk viszont nem túl erőteljes, sokszor eléggé csapott.
A bőrük színe olyasmi, mint egy átlag magyar embernél télen. De ez gondolom nyáron is így marad náluk. Például most volt az egyik kolléga 3 hétre a trópusokon, és bár látszik a bőrén valami változás, csokibarnának csak erős túlzással nevezhetném. A barnasága inkább a napraforgóolajéra emlékeztet.
A szemük nemcsak kék (az esetek 95%-ában), hanem rossz is. Legalábbis elég sok a szemüveges köztük, kb. az emberek fele, bár lehet, hogy itt ez most a menő, és még a jó szeműek is szemüveget hordanak.
Az öltözködésük más divatirányzatot követ, mint amit otthon megszokhattunk. Egy finn nő például nyugodtan felvesz bőrkabáthoz kockás hosszú szoknyát és rózsaszín sálat, és nem érzi rosszul magát benne.
Összességében magyar szemmel nem tekinthetők vonzónak. A férfiak között szinte nem is láttam olyat, akit nyugodt lélekkel jóképűnek mondanék, a nők között azért akadnak szépek, de a többség nem az. Persze ez teljesen szubjektív.
Marmagasság
Nagyjából olyasmi, mint otthon, vagyis átlagban se nem magasabbak, se nem alacsonyabbak, mint mi.
Fajtajellegzetességek
A füleik nincsenek csonkolva, de hogy a farkukat kurtítják-e, illetve hogy milyen gyakran kell a szőrt trimmelni a testükön, arról nincsenek információim.
Testalkat
A finnek, talán a hideg középkori teleknek köszönhetően nem a szépség, hanem a túlélés jegyében születnek. A hideget túlélni kétféleképp lehet: zsírpárnákkal vagy edzettséggel. Ez a kettősség figyelhető meg a mai finneknél is. Sokan el vannak hízva, de ugyanígy sokan adnak az alakjukra és rendszeresen edzenek. Míg a férfiak testalkata többnyire átlagosnak mondható, addíg a nők inkább vagy az elhízott vagy a jó alakú kategóriába tartoznak.
Társas viselkedés
Nem tekinthetők túlzottan társasági lényeknek. Inkább csendesen elvannak magukban, mint hogy hosszabb beszélgetésekbe bocsátkozzanak. Szerénynek is nevezhetnénk őket. Sok magyar szerint nem is igen van mire felvágniuk, legalábbis észbeli képességeik tekintetében, tehát okosan teszik, ha szerények maradnak.
Becsületesek, sokkal inkább betartják a szabályokat, mint mi. Nem is igen van itt bűnözés. Persze lehet, hogy csak gyávák hozzá. Vagy nincs fantáziájuk. De addig, amíg a képzelőerő hiánya a bűnözés mellőzésében nyilvánul meg, nem is baj ez. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a másikról is feltételezik a becsületességet, és sokkal kevésbé kételkednek egymásban – szintén nem egy utolsó dolog.
Nem egy melldöngető fajta a finn. Még a deviáns huligánok arcán se véltem felfedezni az agresszió jeleit. Nem kiabálnak, nem hangoskodnak, nem türelmetlenkednek. Barátságosak, ám többnyire udvariatlanok. Az udvariatlanság megnyilvánul például a köszönés hiányában (inkább nézik a falat, semhogy rád nézzenek és köszönjenek), abban, hogy a vonaton nem is kérdezik, hogy szabad-e a hely, csak leteszik a seggüket, és abban, hogy a nőkkel is másképp bánnak.
A finn társadalomban erősebben kiütközik a nők számbeli fölénye, és az, hogy „egyenrangúan” viselkednek a férfiakkal. Sok esetben egyenesen úgy érzem, hogy itt a nők gondolják úgy, hogy ők hordják a nadrágot, sőt jópár reklám erősíti is bennük ezt a képet (pl. a férfi mosogat, porszívózik, stb, addig a nő kényelmesen nézi a tévét). Itt a nők is ugyanúgy bandákba verődnek és lerészegednek, mint a férfiak. (Egy ideje Magyarországon sem ismeretlen a jelenség… akkor, ott mindenesetre újdonságként hatott rám. – A szerk., 2013) Szórakozóhelyen nem egyszer nők kértek fel engem táncolni – na egyik se volt józan (az ízlésük ettől függetlenül még jó). Szóval más itt a helyzet a férfi-nő dominancia kérdésében.
Érdekességek
Talán a kiskorukban lenyeletett tégla irritálja még mindig a nyálkahártyájukat, nem tudom, az biztos csak, hogy úton-útfélen minden gátlás és pironkodás nélkül köpködnek, még a tisztes családanyák is. Lehet, hogy ez is a társas kommunikáció egyik jele?
Sokan síbottal sétálnak. Talán sportcéljai vannak ennek, így talán jobban megmozgatják a felsőtestüket is járás közben, mindenesetre számomra komikus látványt nyújtott, amikor megláttam az első olyan embert, aki a betonon síbottal kopácsolva, teljes elszántsággal az arcán közlekedett. (Úgy hívják ezt, nordic walking, és bár mostanra Magyarországon is vannak követői, akkoriban nagyjából ismeretlen volt ez a sport otthon. – A szerk., 2013.)
Sok magyar állítja, hogy a finnek nem viszik túlzásba a fürdést. Én ezt még nem tapasztaltam, legalábbis nem sikerült annyi szagmintát begyűjtenem, hogy ezt ténylegesen állíthassam. Ellenben az indiaiak…
Biztosan sok mindent kihagytam, és minden árnyaltabb, mint ahogy előadtam, de bennem 3 hónap után ezek a benyomások támadtak. Azt hiszem, nem volt szép dolog tőlem így általánosítva jellemző tulajdonságokat leírni, de a tények tények. Azért ne feledjük: mindenhol vannak kivételek.