… melyben essék szó néhány érdektelenségről!

Megvettem életem első mobiltelefonját, egy Nokia 3210-est. Telefonálnom még nem sikerült vele, de ragyogó egyszólamú zenét komponáltam rajta, és a rajta levő játékban is egyre jobb vagyok.

Habár nekem úgy mondták, hogy van mosószoba a házban, kiderült, hogy mégsincs, szóval vennem kell egy mosógépet. Nem örültem túlságosan… Bánatomban belógtam a házban levő szaunába, és potyaszaunáztam valaki hátrahagyott melegében. Gondoltam, fogok egy zsákot, és viszek föl a lakásomba is a melegből, de rájöttem, hogy nem fog menni, mert nem vagyok sándorjózsefbenedek.

Az itt-tartózkodásom két hete alatt felgyűlt szennyesem a kedves Bodnár-Tóth-Bodnár triónak köszönhetően tudhatom újra tisztának. A középső elemről, Tóthról már esett szó legutóbb, csak akkor még Ritaként emlegettem. Hűséges olvasóim számára nem lehet nehéz kikövetkeztetni, hogy az egyik Bodnár a férje, a másik pedig kettejük kisfia. Miután megszabadítottak a szennyesemtől, szombaton el is hívtak kirándulni. Nagyon szép helyen sétáltunk egyet így négyesben a nagy fenyők között. Végre láttam tavakat is, melyeknek kicsit pirosas-barnás a színük, talán a vízbe mosódó fenyőhéjtól, érdekes. Az erdő tele van nagy gránitkövekkel (sziklának azért nem nevezném őket), melyeken kőszáli kecske módjára lehet ugrabugrálni, oltári. Szóval szép erdők vannak itt, de mindenhol ugyanaz – fenyők, gránit, tavak – gondolom, nemsoká megunom majd.

Megint találkoztam egy mókussal, bár ez már a focipálya mellett volt, ahol vasárnaponként focizni szoktunk. Átugrált az utcán, felmászott egy fára. Én elkezdtem nézni, ő visszanézett, aztán elkezdett reklamáló hangon panaszkodni, hogy miért bámulom. Mondtam neki, hogy én Finnországban fizetem az adót, úgyhogy jogom van bámulni, mire ő belátta az igazamat, nyugton és csöndben maradt. Ennyiben maradtunk, többet nem is beszélgettünk.

Ha már foci: érdekes, hogy mindig foci közben találkozok új időjárási tényezőkkel. Az egy héttel ezelőtti focinál esett először az eső, most pedig ekkor kezdett havazni először…

Szóval, úgy látszik, beköszöntött a tél.

Még egy kis érdektelenség: láttam kocka-Ladát, kettőt is. Ez persze az orosz határ mellett még elfogadható, de láttam egy Skodát is (120L). Nagyon otthonos hangulatom lett ezektől.

Na jó, legyen elég mostanra ennyi.