… melyben feltárom szerény lakomat.
Ha az ember Finnország fővárosáról hall, rögtön egyetlen városnév jut eszébe (ha eszébe jut valami egyáltalán): Helsinki. Be kell vallanom azonban, hogy nem Helsinkiben lakom, hanem Espooban, annak is egy Leppävaara nevezetű kolóniájában, mely Helsinki és Espoo határán helyezkedik el. Ám nem hazugság, ha azt állítom, hogy ez még a főváros, az ugyanis három fő részből tevődik össze: Helsinki, Espoo és Vanta. E városok ténylegesen össze vannak nőve, szerves egységet alkotnak, csak a közigazgatási szerveik találhatók máshol.
De hogy is kerültem ide? Miért pont ide?
Nos, nem én választottam.
Leendő cégem feje egyenesen ide hozott a reptérről, laza háromnegyed órás autókázást követően. Úgy félórával azután, hogy elhagytuk a repteret, erdős környezet bontakozott ki előttem, én pedig elkezdtem tartani attól, hogy leendő cégem valójában nem konzultánsokat ad informatikai cégeknek, hanem szervekkel kereskedik.
Na nem baj, gondoltam, ezt a gnómot mindenképp lenyomom, ha közelharcra kerül sor.
Hamarosan azonban ismét körülölelt bennünket a civilizáció, ami egy lakótelep formájában öltött testet. Ide hozott hát, egy lakótelepre, de nem magyar-fajta lakótelepet kell elképzelni. A házak kívülről is jól néznek ki, mert tégla-borításuk van, és ez jóval barátságosabb külsőt ad neki, mint a sima beton. Feléledt hát bennem a remény, no meg fegyver sem volt nála.
Amikor megérkeztünk a sötét lakásba – este volt ekkor –, elővette a csíptetős lámpát, amit ajándékul szánt nekem, a padlón elterülő matraccal és ágyneművel – ami a lakás teljes bútorzatát alkotja – egyetemben, és felkapcsolta, hogy legyen valami fény, mert a csillár helyén még csak egy égő sem volt.
A spot-szerű lámpa romantikus félhomályában ekkor megbeszéltük a részleteket, és adott nekem némi pénzt, de megnyugtatott, hogy nem ajándékba adja, mint ahogy a csíptetős lámpát és a matracot és az ágyneműt sem, hanem szép lassan levonogatja majd a béremből, és alig fél év múlva (mert ugye albérlet meg kaució meg csíptetős lámpa, az sok pénz) már tényleg annyit kapok majd, amennyiben az elején megállapodtunk.
Megkérdezte ugyan, van-e ellenvetésem, és tetszik-e a lakás egyáltalán, és jó lesz-e nekem a lakótelepi élet, de egy idegen országba épp kiérkezve nem sok ellenvetése lehet az embernek.
Úgyhogy magamra is hagyott első finn estémre a csíptetős lámpám fényében azzal az instrukcióval, hogy nyugatra van a vasútállomás, ott megtalálom a vonatot, amivel reggel munkába mehetek. Jegyet is biztos tudok ott venni, ha nagyon akarok, de nem tudja biztosan, mert ő kocsival jár.
Feltérképeztem hát új életterem. A lakás belülről sincs lepukkanva (ami havi 130.000 Ft-ért, vagyis félévnyi polgári szolgálatos illetményemért el is várható); kifejezetten jó állapotban van, majdnem mind a 34 m2-e. Ugyan linóleum a padló és a konyhabútor is láthatott már szebb napokat (és garázdább hajlamú lakót), és tök üres az egész, de veszek bele pár cuccot (pl. szék, csillár, függöny, szőnyeg), és egész kellemes lesz.
Maga a lakótelep olyan, mintha egy erdőbe lenne építve – valószínűleg azért, mert egy erdőbe építették. De a jó magyar szokást – „öt kilométer sugarú körben irtsunk ki minden fát, húzzuk fel a házakat, aztán építsünk betongyűrűket, töltsük fel sittel, húzzunk rá pár centi földet, és ültessünk pár facsemetét” – itt mellőzték, elég sok helyen hatalmas fenyőket és egész erdőrészeket hagyva meg. Így aztán már meg sem lepődik az ember, ha időnként mókusok ugrálnak át a sétálóutcán. Kicsit csökkenti az erdőlakó-érzést, hogy rénszarvast és jegesmedvét még nem láttam, és farkasok se vonyítanak éjszakánként. Tegnap este döbbentem rá, hogy mióta itt vagyok, nem hallottam még madárcsicsergést. Azt hiszem erre tavaszig (azaz június, úgy mondják) várni kell.
Ui: Illusztrációk:
http://w3.szikszi.hu/~winnetou/fika/Leppavaara/index.html
http://w3.szikszi.hu/~winnetou/fika/Otthon/index.html
http://w3.szikszi.hu/~winnetou/fika/Kilatas/index.html
Vagy, ami mindent visz, és mindent előre feltár:
http://w3.szikszi.hu/~winnetou/fika/
A képek, talán mondanom sem kell, jóval ezen időszak után készültek...
Az ékezetes karakterek valamiért nem jók - tessék korabeli böngészőt (IE3, Netscape) és operációs rendszert (Win98, Win2000) használni! A szerverhez, ahol ezeket a képeket tartom, már rég nincs hozzáférésem, örüljünk, hogy a helyi rendszergazda nem törölte még le őket.
