... melyben Éljen Május Elseje!
Vappu. Ez a május elsejei ünnepségek finn neve. Úgy tűnik, ez az ünnep is, mint oly sok másik itt, arról szól, hogyan lehet valahogy megideologizálni az ivást. A finnek messze földön híresek arról, hogy meghitt viszonyban állnak az alkohollal, és a szívükhöz is gyakran egy lapos üveg áll a legközelebb. Ezért próbálnak minden alkalmat megragadni arra, hogy ezt a nedűt minél nagyobb mennyiségben juttathassák a szervezetükbe. Tulajdonképp, ha már másnap nem kell dolgozni, az egy jó ürügynek tekinthető. Azonban ha akad valami jeles alkalom, akkor aztán hordószámra fogy a pia, és lokális maximumát éli az üres üvegek gyűjtésére specializálódott szakmunkások bevétele.
Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. Nézzük meg, mi is a fő ideológia a hét határra szóló lerészegedések mögött!
Egyrészt, mint mindenhol, most van a munka ünnepe – bár, van egy kis csalás, mert a finneknél április 30.-án kezdődik a móka.
Másrészt vége a télnek, kicsi a további havazás valószínűsége, a fák tövében már nincs mindenütt hó, ellenben halvány jeleit adják, hogy egyszer majd valami zöld is megjelenik az ágakon.
Harmadrészt azt is meg kell ünnepelni, hogy vannak, akik leérettségiztek! Na persze nem most, az idén érettségizők majd csak valamikor júniusban kecmeregnek ki végleg szeretett iskolájukból, de ez nem zavar senkit. A lényeg, hogy legyen valami, ami formai legitimitást ad a nagyipari mennyiségű alkoholfogyasztásnak. Így ilyenkor elvileg azok ünnepelnek, akik valamikor leérettségiztek, s az ünneplésnek errefelé egy jól bevált módja van, az ivás. Aki már túl van hamvas ifjúságán, ám nem sikerült szellemi érettségéről valami papíralapú igazolást szereznie, az bánatában iszik. Akinek az élete még nem jutott abba a szakaszba, hogy érettségéről tanubizonyságot kelljen tennie, azért iszik, hogy méltóvá váljon azokhoz, akik már túl vannak rajta. Látható, fene fontos és remek dolog ez az érettségi. Olyannyira remek, hogy az ország apraja-nagyja beöltözik hülyének, és iszik.
Vannak, akik szimplán, egyszerű hülyének öltöznek, amihez nagyban hozzásegíti őket a mindenfelé tonnaszámra árusított lufi, a mókás boszorkány-, torzszülött - és Darth Vader-álarcok, és a tréfás fejre, orra, nyakba és más testrészekre illesztendő kiegészítők. Vannak, akik hivatalból érzik úgy, hogy jelmezeskedniük kell, ők leginkább egy agyonszponzorált Forma-1-es autószerelőre hasonlítanak, bár kissé rontja az illúziót, hogy olyan sapkájuk van, amilyet Donald kacsán már láttam, autószerelőn még nem. Egyébként nem csak ők hordanak ilyen sapkát, hanem egyfajta nosztalgiázós, vicceskedő szándéktól vezérelve mindenki, aki egykoron leérettségizett.
De nem mindenki önszántából hordja ezt a fejfedőt.
Havis Amanda egy meztelen nőt ábrázoló szobor, amiről csak akkor mondhatnám, hogy mit sem sejtve várja a végzetét, ha hihetetlenül feledékenynek tekinteném. Évről évre ugyanis, több tízezer néző szeme láttára megkoronázza valaki egy ilyen Donald kacsa-sapkával, s ezzel megkoronázza ezt az április 30.-ai fergeteges ünneplést is. Tulajdonképpen ezzel az attrakcióval, melyet helikopterek hadáról közvetítenek a tévéfüggő szeszbarátok számára, kezdetét is veszi az ivászat (amibe a túlbuzgó, kötelességtudó alkoholisták természetesen hamarabb belevágnak). Durrannak a pezsgősüvegek (nem habzik sehol, a finnek rutinosan bontanak ki bármilyen üveget), homályosodnak a tekintetek, kinek az alkoholtól, kinek a szemébe lőtt pezsgősdugótól. Tulajdonképpen ennyi volt, véget is ért az ürügyül szolgáló esemény, és átadja a helyét a masszív, másfél napig tartó folyamatos ivásnak. Azok az üres üvegek, amelyek nem olyan szerencsések, hogy gazdájuk a tengerbe dobja őket (hogy aztán valami üvegvadász hálóval kifogdossa) menthetetlenül összetörnek, hamis csillogást adva az ünnepnek. Az egyre gyarapodó hányadékok előbb-utóbb el is homályosítják ezt a csillogást.
Persze, hogy nehogy már valaki azt mondhassa, hogy itt ivásról szól az egész ünnepsorozat, május elsején piknikelnek az emberek. Na nem ám úgy, hogy kivonulnak a természetbe, nem. Bemennek Helsinki főterére, az Esplanadira (melyet hajnalban takarítók egész armadája pucol meg a rókanyomoktól és az üvegcserepektől), az ott levő park gyepjére szépen kiterítik a pokrócot, levetik rá magukat, és a tegnapról származó másnaposságot a szintén tegnapról származó alkohollal gyógyítják.
Hát ilyen itt még a majál is.
