… melyben kihagyom a kábelgyári sörfesztivált
Elöljáróban: nem ez lesz a csúcspont levélnaplóim történelmében. Valószínű se az alapanyag, se a befektetett munka nem az igazi ahhoz, hogy ebből most igazi gyöngyszem legyen. Nincs időm finoman farigcsálni a mondatokat, sietni kéne a munkával, és nem is igen történik velem most semmi (pl. a kábelgyári sörfesztiválon se voltam).
Monstanság nem ritka, hogy az egész napot végigdolgozom. És hogy mire fel ez a sok munka?
Áprilisban megint hazamegyek két hétre, és ezeket a hiányzó munkaórákat kell valahogy kompenzálnom. Fura, hogy míg év elején otthon voltak hosszabbak a nappalok, mostanra már itt. Ennek ellenére a tavasz még nemigen mutatja magát… legalábbis addig, míg havat látok, leveleket viszont nem, vonakodok kijelenteni, hogy kitavaszodott. Majd talán otthon...
No de azért pár apróság, ami hirtelen eszembe jut.
A mókusok, nyulak, sirályok, és más érdekes madarak után végre láttam egy patkányt is Leppävaarán. Épp verebeket molesztált némi kajamaradék reményében. Gondoltam, felajánlom neki a kísérleti patkány szerepkörét (mivel sok fajtársa hasonló szerepkörben tetszeleg az emberi társadalomban), és rajta gyakorlom a szőrnyírási tudományom, de ez két okból is kútba esett: egyrészt hamar eltűnt a bokrok mélyén, másrészt nélküle is ügyesen forgatom már a fejemen az elektromos borotvámat. Egészen meg vagyok elégedve magammal.
Most van az egyik legnagyobb áruházban egy “bolond napok” elnevezésű akció, amikor is mindent olcsón adnak, szerintük. El is mentem, nyilván. A legérdekesebb, amit láttam, egy lift előtti várakozást hangos fingással elütő kislány volt, akit annyira meglepett saját produkciója, hogy nevetett egyet, majd a kezével eltakarta a fenekét, gondolom, jelezve ezzel szándékát arra, hogy szeretné visszafordítani az idő kerekét. Gondoltam, megveszem, de az anyja nem adta. Vettem viszont egy ágyi babérokra törő szivacsot, úgyhogy ha valaki olyasmit forgat a fejében, hogy kijön és meglátogat, van mire feküdni. Mást nem vettem, mert az átszámítva 12-13.000 forintos téli kesztyűk, árleszállítás ide vagy oda, még mindig túl drágának tűntek nekem.
Ha jól számolom, életemben most először házibuli lesz nálam. Erről ennyit.
Mások lakásán is tiszteletem tettem az utóbbi időben, mert többekre is most jött rá a költözhetnék, én meg, egykori úttörő fogadalmamhoz híven, segítettem. Erről is talán elég ennyi.
Meg úgy mindenről. Most nem jut eszembe semmi, dolgozni kéne, meg minden.
Majd májusban...
