… melyben Télapó itt van!
Nehéz pontosan megmondani, mikor jön a Mikulás. Otthon december 6.-án, az angoloknál Karácsonykor, az északi Rovaniemiben, valahol a sarkkörnél pedig ott van egész évben, kivéve az ünnepi időszakot, amikor is mindenféle más országban teljesít külszolgálatot.
Télapó ugyanis ITT van.
A finnek legalábbis úgy vélik, náluk lakik az öreg, fenn, Rovaniemiben. Postai címe is van, lehet neki levelet írni, és ha egy kisebb pénzadományt igazoló csekket is mellékelünk neki, talán még válaszol is.
Télapó – vagy ahogy itt hívják, Joulupukki – tehát itt van, és célszerűen előbb útba ejti a finnek ékes fővárosát, mielőtt távolabbi vidékekre vetődne. Helsinkibe úgy egy hete, november utolsó vasárnapján vetődött el, ahol rajongók hada várta.
Nem tudom, mi lehet a titka, de a 0-10 éves korosztály körében népesebb a rajongótábora, mint a Back Street Boysnak. Pedig nem hiszem, hogy szőrteleníti a mellkasát, és még táncolni se láttam. De térjünk vissza a Nagy Eseményhez. Aki arra számít, hogy Télapó repülő rénszarvasok vontatta szánon érkezik, igencsak le van maradva technológiailag. A modern Télapó gőzmozdonnyal jár.
A rajongók izgatottan, szinte eksztatikus állapotban rúgkapáltak szüleik nyakában, mikor a csillogó-villogó, metálfekete luxusgőzös begurult Helsinki vasútállomására. Fotóriporterek és családapák egész garmadája futott előre, hogy minél jobb pozícióból rajtolhasson a Sztár érkezésekor. Fekete öltönyös biztonsági őrök vigyázták a rendet.
Piros szőnyeg csapódott ki a gőzösből, s csak pár másodperc múlva, amikor átkozódva mocorogni kezdett, lehetett sejteni, hogy nem szőnyeg az, csak a Sztár botlott meg köntöse szegélyében. A Télapó Fan Club tagjai egy emberként ugrottak felé, hogy felsegíthessék, de az őrök résen voltak. Télapó felkászálódott, kiköpte egy fogát, bele a szakállába, de nem volt túl feltűnő, mindkettő sárgásfehér lévén, piros körítéssel. Télapó rezignáltan megigazította napszemüvegét, majd lesegítette Télanyót a járműről. Integetve, diadalmas (és kissé huzatos) mosollyal sétáltak végig a peronon, a sok gyanús külsejű fotóstól és feléjük nyúlkáló kisgyerektől körülvéve.
A veszély a levegőben lógott. Vajon kinél van a gyilkos fegyver?
A Télapó gyanútlanul nyúlt a zsákjához, amikor…
Hirtelen egy kattanás és egy hozzá kapcsolódó fenyegető ordítás hallatszott. Egy rénszarvas, ki tudja honnan, a Télapó elé vetette magát. Az őrök résnyire húzott szemüveggel néztek körül, a merénylőt keresve. Azonban nem a Télapó volt az áldozat, hanem egy ártatlan magyar szemlélő, aki még nem szokott hozzá, hogy a bősz családapák a még gőgicsélni is alig tudó, pusztán homályos maszatokat fejjel lefelé látó gyermeküket (kinek feje egyébként is térdmagasságban van) tartalmazó babakocsit pusztán gyereknevelési és kultúrális célzattal előszeretettel és teljes természetességgel tolják neki a lábának, döntve őt magát neki más embertársainak. Az őrök csakhamar rendet tettek, a kisgyermek pedig frissen megárvulva állami gondozásba került.
A Télapó folytatta útját a tomboló tömegen keresztül a főtér felé, ahol a polgármesterrel karöltve beszédet mond majd.
Ezt a gyanútlan magyar szemlélő már nem várta meg, mivel továbbra se tud túl sokat finnül, és a gyerekekből is elege lett. Inkább bement egy közeli nagyáruházba, szétnézni kicsit. De nem szabadulhatott meg a Télapótól ilyen könnyen.
Gondtalanul sétálgatott az igen erősen túlfűtött áruházban, amikor egyszer csak mit lát? A Télapó autogrammot osztogat, fényképezteti magát a kis lurkókkal, majd bezsebeli a szüleiktől az ezért járó honoráriumot.
De hát… nem ment el beszédet mondani? És át is öltözött? Vagy… ez csak egy imposztor?
Gyanútlan magyar szemlélőnk pár nappal később botlott a harmadik Télapóba. Ő szerényebben adta elő magát: egy másik nagy bolt előtt álldogált, látszólag koldult ő is. De neki legalább volt egy rénszarvasa, amit meg lehetett simogatni.
Hát, ennyit a Télapó legendájáról. Úgy tűnik, őt még Finnországban is hamisítják.
Búcsúzzunk hát egy hozzá címzett balladával a finn popzenei élet csúcsáról!
(Magyarázkodás: igen, megtörtem a történetek linearitását, és egy poszt erejéig visszatértem 2000 decemberébe. De, lássuk be, a közjó érdekében tettem; most aktuálisabb, mint október közepén lett volna… - A szerk., 2013.)
