… melyből kimarad, hogy levittem a szemetet
Hétfőn elkezdett esni a hó. A finn kollégáim büszkén mutogatták az indiaiaknak, azt kérdezve, hogy láttak-e már havat, és csalódottak voltak, hogy már láttak.
Nem először esett a hó, mióta itt vagyok, ám ezidáig egyik havazás sem tűnt túl eredményesnek – most is hamar elolvadt. A felhők nem sietik el véglegesen hóval telíteni a tájat – ebben az országban úgy tűnik, senki sem siet semmivel. Ez Finnország.
Ahogy a külső környezetem veszített a hőmérsékletéből, a belső hőmérsékletem úgy nyert pár plusz fokot. Nem voltam nagyon lázas, maximum egy kis hőemelkedésem volt, de ki tudhatja ezt pontosan hőmérő nélkül? Állítólag pedig itt sokkal nehezebb megfázni, mert igaz, hogy hidegebb van, de szárazabb a levegő. Én némileg szkeptikus vagyok az ilyen általános bölcsességekkel, ugyanis rengeteget esik az eső, ami nem annyira a száraz időjárás ismérve.
Az utóbbi időben kezd beindulni a munka, napi átlag akár hat órát is produktívan töltök. Habár még egy fikarcnyi programsort se írtam, az elmúlt három napban mintegy 34 oldalnyi dokumentációt rittyentettem össze arról, amit majd csinálni fogok, felhasználva azokat a terveket, amiket eddig készítettem. Csak hogy szemléltessem a finn munkatempót – egy hasonló doksi előállítása egy finn kollégának legalább egy hetébe kerül, ha neki mer kezdeni egyáltalán, és nem süllyeszti el a feladatot valahova a fiókja mélyére. Nem tudom, minden multinacionális óriáscégnél így van-e, de itt könnyen ki lehet bújni a munka alól – és sok finn ügyesen el is sajátította ezt a képességet. Ezek többnyire kávéznak egész nap, ráérősen, aztán rájönnek, hogy valami halaszthatatlan dolguk van, és elmennek ebből a napköziből valahova máshova. Minden fontosabb nekik, mint a meló, így, még ha csak pár órát dolgozok is egy nap, veregetik a vállam, hogy milyen serény és effektív vagyok.
Ellátogattam a szanatóriumszámba menő cégünk sportközpontjába is, valahol Espoo mélyén. Van itt konditerem, szauna, uszoda, aerobic, lehet kosarazni, ping-pongozni, tollasozni, focizni… Mindezt tök ingyen. Persze, ha csak súlyzózni vagy szaunázni akarok, akkor nem kell ilyen messzire zarándokolnom, a mi épületünk szomszédságában, egy másik Nokia-épületben is találni egy konditermet.
Aerobicozom már pár éve, így kíváncsi voltam, hogy nyomják a finnek. Szokatlan módon kábé annyi fickó volt aerobicon, mint nő. Nem ehhez a látványhoz szoktam… De így sokkal vidámabb volt, mert többen is nem mindennapi ritmusérzéketlenségről tettek tanubizonyságot. Igazán humoros paródiáját adták elő az aerobicnak, akaratukon kívül. Viszont ami tiszteletre méltó, hogy bénaságuk ellenére eszükbe sem jutott, hogy feladják, nem érdekelte őket, hogy valaki esetlennek látja őket, csak csinálták, kitartóan. Bravó.
Azért bízom benne, szakmai karriert nem építenek rá, hacsak nem a szórakoztató-iparban, bohócként.
