… melyben szülinapi hajók tornyosulnak fölém
Nőtt eggyel az életkoromat jelző számláló, úgyhogy most már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. (Ám sajnos azóta csak távolodom mindkettőtől – a szerk., 2014.)
A szülinapom egy részét a lehető legszűkebb családi körben ünnepeltem, rajtam kívül nem volt ott más, csak én és jómagam. De azért nem telhet így egy szülinap: először is az előtte levő nap jót buliztunk, másodszor pedig a szülinapom délutánján is felkerekedtem, és a közelben lakó Bodor-Tóth-Bodor duóval elmentünk Suomenlinnára.
Ez a Suomenlinna egy 4 szigetre épített erőd, ami valaha Helsinki vizi- és légvédelmét volt hivatott ellátni. Még most is működik rajta egy hajószerelő üzem és valami katonai iskola. Hogy őszinte legyek, nem volt túl érdekes. Egy magyar várhoz képest igénytelen kutyafüle az egész, fél óra után már nem tud sok újat adni. Határozottan előnye viszont az, hogy nagy kiterjedésű, így sokáig lehet bóklászni a kőfalakon, illetve hogy közel van Helsinkihez; egy nem túl gyors hajó negyed óra alatt átvisz.
Úgy tudom, az egész sziget alatt föld alatti katakombák is vannak, ahova be is lehet menni - ha az embernél van valami, amivel tud világítani, merthogy világítás, az nincs a járatokban, csak sötétség és tócsák. Még az is lehet, hogy izgalmas játékokat lehetne itt rendezni.
Ami tényleg nagyon jó volt, hogy a hatalmas utasszállító hajók ott járnak el közvetlenül a Suomenlinna mellett, és amikor ott álltam az erőd falán, és elment mellettem egy ilyen böhöm nagy hajó, hát tényleg volt elképzelésem arról, milyen hatalmas lehetett annak idején a Titanic.
Böszme hajók ezek, szorgalmasan fényképeztem is őket, de ezeken a képeken nem érződnek a tényleges méretek, és ráadásul a színek is rosszak lettek, mert idétlenül volt beállítva a vaku, én meg nem foglalkoztam vele. Majd legközelebb, ha megint rászánom magam, hogy elmenjek oda.
Addig is, élvezzük a nyarat! A főnökeim elmentek nyaralni, két hétig a kutya rám se néz majd, úgyhogy lehet, hogy kissé megrövidítem a munkaidőt…
Éljen a nyár!