… melyben a vadászélményeimről mesélek
Itt nem csak a húszéveseké a világ. Annyira nem, hogy a zenés-táncos szórakoztatóipari egységekbe (melyek napközben étteremként funkcionálnak) elvileg be sem tehetik a lábukat. Míg otthon (értem ezalatt Békéscsabát) a bulik törzsközönségének legalább fele 18 év alatti, addig itt 22 vagy 24 év az alsó korhatár. (Persze lányok esetében nem veszik ezt annyira szigorúan.) Aztán, ha már bent vagyunk, elég gyakran lehet embereket látni a 30-as, 40-es korosztályból is, akik egyáltalán nem érzik cikinek, hogy felmennek az éjszakába. Az, hogy mozgáskultúra terén nem éreznek már rá az újabb zenékre, nem gond, mert egyrészt a fiatal finnek se tudnak táncolni, másrészt szerencsére többnyire normális, picit régebbi zenék vannak, és nem a fantáziátlan és lélekürítő technot nyomják. A finnek között könnyű a táncparkett ördögévé válni, mert ők nagy általánosságban nem érzik a ritmust és nem hozza őket lázba a zene. Sokaknak bőven elég, ha seggrészegre isszák magukat és aztán véletlenszerűen belódítják időnként a felsőtestüket. Ilyen tudatállapotban élvezik legjobban a pohártörés szertartását, ami – a praktikusan a padlóra helyezett – üvegpoharak szétrúgásából áll. Az se érdekes, ha azok nem üresek.
Mint korábban említettem, itt a hagyományos nemi szerepek egy kicsit fel vannak bolygatva. A nők kezdeményezőbbek, mint otthon, a férfiak meg… egyszerű, unalmas, visszahúzódó, fantáziátlan bábok*.
És hogyan jön ez elő bulizás közben?
Többször megesett, hogy nők jöttek oda hozzám lelkesen, ők szólítottak meg, kíváncsian tudakolva, olasz vagyok-e, és amint megtudták, hogy nem, azzal a lendülettel sarkon is fordultak, és elviharzottak. (Valaki mondhatta volna, hogy mindenképp tanuljak meg olaszul, ha Finnországba megyek!)
De volt durvább eset is. Harmatos vot még a buli, alig páran a táncparketten. Épp ideje volt ez ellen tenni valamit, hát Doki haverommal (akit még a mökkiből ismerek) úgy döntöttünk, mozogjunk egyet. Alig kezdtük el a bemelegítésnek szánt lagymatag mozgást, amikor egy háremhölgynek öltözött lány vetette magát a lábaim közé, és vonaglani kezdett. Mivel még egy perce se kezdtem mozogni a zenére, kicsit furán (bár határozottan terpeszben) álltam a történtek fölött, fogalmam sem lévén, hogy most akkor mit és hogyan. Itt helyben akarja a dolgot? Aztán, amint vége lett a számnak, a csaj felállt és elment. Kicsit később már mozgalmasabb zenét adtak, olyat, amire lendületesebben tudtam mozogni, és amint a rabszolgalány ezt konstatálta, nagy örömmel vissza is jött, megint ott ugrált körülöttem. Ahogy elnéztem, láttam, hogy ennek a feje se tréfa, ez akar valamit. De amint elkezdtem én is közeledni, hamar lelépett, a barátnője elég egyértelmű unszolása (kettőnk egymáshoz préselése) ellenére is, és vissza se jött. Hülyék ezek a finn csajok. (Is – a szerk., 2013.) Mint ebből a példából is látható, itt a nők észrevehetőbben fejezik ki, ha akarnak valamit – és ez nem hiszem, hogy baj. Hallottam sok olyan esetről, amikor valakihez odalépett egy nő és egyértelmű ajánlatot tett – bár ez tudtommal nem a legvonzóbb nők ismerkedési szokása.
Persze a finn barátságos népség (legalábbis alkohol hatása alatt), így vannak olyan hímek, akik azt hiszik, hogy azért járok bulizni, hogy velük haverkodjak. Ahogy így visszagondolok, legalább három esetre emlékszem, amikor odajött hozzám valami finn gyerek és beszélgetni kezdett, és azt magyarázta, hogy milyen jó nekem a sötét hajam miatt, és hogy mennyire tetszik ez a finn nőknek, és hogy tuti sikerem lenne. Ja, lenne, ha nem őt kéne hallgatnom, de amíg ilyen kedvesen magyarázza ezt, addig a fenébe se küldhetem el, vagy legalábbis nem egyértelműen.
A buliknak fél 4-kor van vége, tudtommal mindenhol. Ilyenkor hosszan és türelmesen kígyózó sorokat lehet látni a taxiállomásokon, a jócskán ittas papák és mamák együgyű mosollyal támogatják egymást. Talán érthető, hogy kocsival nem nagyon járnak fel bulizni, mert akkor nem hódolhatnának a finnek körében oly népszerű és oly széles körben elterjedt alkoholfogyasztás élvezetének. Inkább kivárják a hidegben, kimelegedett testtel azt a fél-háromnegyed órát, míg rájuk kerül a sor.
Összegezve mindent, én jobban szeretek itt bulizni, mint otthon. Jobb a zene, egyértelműbb a visszajelzés, és itt egzotikum vagyok…
* Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mindez csak általánosságban mondható el, és nem igaz mindenkire.
