… melyben bemutatom Daisy-t.
Ó, Daisy… milyen isteni melegszendvicseket készít nekem!
Mielőtt azonban bemutatnám, vegyük számba, hányan is lakunk az én 34 m2-es lakásomban!
Először ugye, mint lakásfőnök, vagyok én. Aztán van négy virág, akiknek nem adtam még nevet, és elég rendszertelenül locsolok, és fényt is kevesebbet kapnak, mint kellene, kivéve éjjel, úgyhogy néha elég szomorúan lógatják a leveleiket. De hát azért vannak négyen, hogy ne unatkozzanak.
Mondtam nekik többször is, hogy ha unatkoznak, játsszanak, de hiába.
Ez eddig öt. Aztán jön a WC-féreg (mint 2013-ban kiderült, valódi neve Lepisma saccharinam, avagy Ezüstös pikkelyke, és igazából ősállat – a szerk.), akit nem tudok, hánynak számoljak, mert nem tudom, egyedül van-e, vagy ott az egész család. De mivel egy ilyen kis férgecske akkora, mint egy gombostű feje, ezért egynek számolom. Vele egyébként hallgatólagosan kölcsönös meg nem támadási szerződést kötöttünk, ami inkább számára jelent életbiztosítást.
Nem volt ilyen szerencsés az a szúnyog, amely egyszer ott röpködött a szobámban. Nyugodjék békében.
És most jöjjön Daisy, aki oly sok meleg percet szerzett már nekem.
Mielőtt bárki újsütetű párkapcsolatban reménykedne: ő az én háziállatom. Az újsütetű azonban stimmel…
Első ránézésre egy teknős és egy tehén kereszteződésének látszik. A teknős-gének Daisy mozgékonyságában is jelentkeznek, többnyire ott találok rá, ahol hagyom. Speciális bánásmódot nem igényel, és elég hetente egyszer takarítani utána. Csendes, és a szomszédokat sem zavarja. Az etetése két úton történik, egyrészt közvetlenül a belső részeibe kell helyezni a táplálékot, másrészt a farkán keresztül áramot nyer a konnektor nevezetű legelőről.
Mert hogy ő az én melegszendvics-sütőm. (Klikk ide a kuksiért! Azóta is megvan – a szerk.)
Végül még egy érdekes, ám Daisy-hez sehogy sem kapcsolódó adalék, hogy a képregényeim egy része már le lett fordítva finnre (két lány is dolgozik rajta), úgyhogy lehet vadászni, hogy melyik lap hajlandó megjelentetni őket. Remélem, lesz belőle valami.
