… melyben a saját kezembe veszem a fejem
A hajam elért egy kritikus hosszt, valamit kezdeni kellett vele.
Finnül nem tudnám elmondani a fodrásznak, mit és hogyan vágjon, és gyanítom, angolul se, vagy ha mégis, jó eséllyel nem értené; az ismerősök frizurája legalábbis erősen erre utal. Úgy döntöttem hát, a saját kezembe veszem az ügyet, és a hajnyírót, melyet nemrégiben szereztem be magamnak.
Az első pár alkalommal pusztán borotválkozásra használtam, egész jó hatásfokkal. Kézenfekvő volt, hogy szintet lépjek, és nekiveselkedjek a fejem tetejének is. Nem voltak kétségeim a sikert illetően: a modern elekronikus berendezésekkel csodát lehet művelni, angol nyelvű, illusztrált leírás volt hozzá arról, hogyan kell frizurára vágni a hajat, nekem bizonyos területeken jó a kézügyességem, és még egy fodrász is van a családban, sőt, én magam már rengetegszer voltam fodrásznál… szóval úgy döntöttem, nem lehet ebből gond.
Persze attól függ, mit nevezünk gondnak.
Hisz korábban is voltam már kopasz, nem most először lettem az. Nagyon vadító, ahogy a lámpafények (merthogy napfényről nemigen beszélhetünk) megcsillannak a fejbőrömön…
Nem, nem így terveztem, de most már értem, hogy miért járnak fodrászhoz az emberek.
Én akkor sem fogok. Ha legközelebb már 2-3 mm-t sikerül meghagynom egységesen a fejbőrömön, csak hónapok kérdése, hogy akár normális frizurám is lehessen…
